A Pro Recco csapata másodszor is nyert idegenben és ezzel 3:0-ra győzte le az olasz bajnokság döntőjében a Savonát. Ezzel a 97 éves klub 24. alkalommal szerezte meg a Scudettót, az olasz bajnoki címet. A döntő első gólját lövő csapatkapitány, Benedek Tibor emelhette magasba a serleget az eredményhirdetéskor.

Olasz bajnokság, döntő, harmadik mérkőzés

Savona-Pro Recco 8:10 (1:4, 2:4, 2:1, 3:1)
Albisola, v.: Stampalija, Franulovics (mindkettő horvát)
Savona: Pastorino, Varellas 2, Bianco, Giacoppo, Damonte,Vallarino, Janovic 2, Angelini, M. Lapenna, D. Fiorentini 3, Aicardi, G. Fiorentini 1, Conti. Edző: Claudio Mistrangelo
Pro Recco: Tempesti, Premus, Mangione 1, Mangiante, Giorgetti 1, Felugo 1, Di Costanzo, Figlioli, Benedek 1, Calcaterra A 2, Udovicsics 2 (1), Molina 2, Gennaro. Edző: Pino Porzio
Gól - emberelőnyből:  4/11, ill. 5/9
Gól - ötméteresből: -, ill. 1/1
Kipontozódott: Mangiante (Pro Recco) a negyedik negyedben

Rossz előjelekkel várta a hazai csapat a meccset. Nem elég, hogy az első két találkozón kikapott, a legutóbbi mérkőzésen a reccós Figari úgy lekönyökölte Federico Mistrangelót, hogy a Savona játékosa most civilben ült a lelátón, s összevissza ragtapaszozott arccal nézte a meccset. Mellette Rizzo ült, aki bemelegítéskor, a találkozó kezdete előtt fél órával sérült meg!

A Recco repülőrajtot vett. Az első gólt Benedek lőtte, s mire a hazaiak észbe kaptak, már 1:7 állt az eredményjelzőn... Telt múlt az idő, s 4:9-nél láthatóan már a vendégek is csak az időt múlatták a vízben, nem nagyon akartak többet. Már fogalmazgattuk az ilyenkor szokásos tudósítói mondatot, "a Savona játékosai is a megváltó dudaszóra várnak", de azt kezdtük észrevenni, hogy sorban esnek a hazai gólok.

Már csak két találattal vezetett a Recco, s a Savona támadott az egygólos felzárkózásért. Emberelőnyhöz jutottak, amit azonnal értékesítettek is. Kiderült azonban, hogy edzőjük közben időt kért, így a találatot érvénytelenítették. Időkérés után már nem sikerült betalálni - elment a meccs...

---

Benedek Tibort a háttérzajból ítélve egy jó hangulatú mulatóhelyen értük el telefonon. A beszélgetés többször megszakadt, ami vélhetően összefügg egy behallatszó öblös hangú férfikórus mindent elsöprő erejű "megnyilvánulásaival".

Tibi megköszönte gratulációnkat, tisztáztuk, hogy ez élete 10. felnőtt bajnoki címe, ebből olaszhonban négyet ért el, egyet a Romával, hármat a Pro Reccóval.

Ekkor számunkra szomorú fordulatot vett a beszélgetés, ugyanis kénytelenek voltunk közölni Tibivel, hogy a RaiSport csak 3:1-nél kapcsolódott be a meccsbe, így az ő gólja sajnos nincs meg.

BENEDEK TIBOR a VLV-nek:

- Sajnálhatod. Óriási gól volt. Az egész bajnokság legszebb találata az én góljaim közül.

- Hogy értékeled a mai meccset, az egész bajnoki döntőt és ezt az évet?

- Vezettünk 7:1-re és ilyenkor a nagy előnyben lévő csapat általában már csak tartja az eredményt, aminek következtében a játékosok nincsenek annyira felpörögve. Ők meg elkezdtek gólokat lőni és a végén emiatt izgalmassá vált a meccs. Magát a döntőt az éves teljesítménnyel együtt értékelném. Köztudott, hogy rengeteg problémánk volt abból kifolyólag hogy két különböző csapat játszott a Recco színeiben. Ez főleg a bajnokságban volt hatással a játékunkra.

- Mennyire volt ebben a helyzetben fontos a csapatkapitány szerepe?

- Úgy érzem, volt szerepem abban, hogy elkezdtünk csapatként működni. Elkezdtünk beszélni a körben, a kapu előtt, érezhető volt, hogy sikerül összefogni a csapatot, ez sokat számított. 


- A medencén kívül is voltak csapatkapitányi teendőid?

- Igen. A negyeddöntők előtt volt egy megbeszélésem az edzővel, s ennek az volt a lényege, hogy csapatkapitányként számít rám, arra, hogy irányítsak. Ez azért volt emlékezetes beszélgetés, mert ilyesmi korábban nem volt téma, sőt, róla közismert, hogy nem nagyon beszél a játékosokkal. Ez szerintem sok szempontból fordulatot jelentett, igyekeztem jobban összefogni a csapatot, persze nem úgy, mint otthon, a válogatottnál, de az itteni korábbi viszonyokhoz képest mindenképpen határozottabban. Azóta a negyeddöntő előtti beszélgetés óta minden meccsünket megnyertük, valóban csapatként játszottunk minden találkozón. Amikor Udovicsics a döntőben eltiltás miatt nem szerepelhetett, azok játszottak nagyon jól, akik év közben kevés lehetőséget kaptak, és itt elsősorban Giorgettire gondolok. Természetesen nagy része van a sikerben az edzőnek. csak dicsérni tudom, ahogy felkészítette a csapatot pszichikailag a meccsekre Nápolytól kezdve egészen a mai mérkőzésig. Tényleg le a kalappal előtte. egy pillanatra nem engedett bennünket lazsálni sem fejben, sem fizikailag. Úgy érzem, ez egy olyan bajnoki győzelem volt, amelyben neki pontosan ugyanolyan része volt, mint a játékosoknak.

- Mi a jövő, milyen lesz a következő éved?

- Szerződésem van a Reccóval ugyanerre, mint idén, vagyis a bajnokságban szereplő csapatban is játszom. Végül is még csak 39 éves leszek, úgyhogy simán bírom... :-)

- Hogy lesz nyáron, mennyit tudsz pihenni és mikor jössz a válogatotthoz?

- Most van 20 nap pihenőm, ugyanis 28-án kezdek Fűzfőn. Pár napig még itt maradunk, a következő szezonra új lakásba költözünk, még meg kell oldani, hogy a cuccainkat elhelyezzük valahol. A hétvége felé hazaindulunk, s megyünk a Balatonra pihenni pár napot, aztán meglátjuk. Terv nincs, nem gondoltuk, hogy ilyen hamar vége lesz a döntőnek, azt hittük, itt leszünk 17-éig...

- Gratulálok még egyszer és jó pihenést kívánok!