Varga I. Zsolt, Sydney olimpiai bajnoka, a Posillipo 38 éves centere Olaszországban alapított családjával Magyarországra költözik. Zsolt egyelőre az "ismerkedés szintjén" csatlakozik az utánpótlás válogatottakat irányító stábhoz, tanulni kezd Kemény Ferenc, Fecsó bácsi mellett...

Szombaton a Pro Recco ellen szállt vízbe Soriban olasz bajnokin, szerdán pedig már Nápolyban edz csapatával. A két időpont között villámlátogatást tett Budapesten, hogy hosszabb beszélgetést folytasson Martin Györggyel az MVLSZ elnökével és Kemény Ferenc utánpótlásigazgatóval.

MARTIN GYÖRGY a VLV-nek:

- Azért ültünk össze, mert azokat a sydney-i olimpiai bajnokokat, akiknek még nincs valamilyen kötődése a hazai vízilabdázáshoz, s az üzleti életben sem tevékenykednek, megpróbáljuk bevonni valahogy a honi vérkeringésbe. A téma az volt, miként tudnánk együttműködni a jövőben, ha Zsolt úgy döntene, hogy  Magyarországon folytatja pályafutását. Megvizsgáltuk annak lehetőségét, hogy esetleg az utánpótlás-válogatottnál tevékenykedjen. Ehhez persze az kell, hogy valamilyen magyar klubnál is dolgozzon, felnőtt vagy akár utánpótlás csapatnál, edzőként vagy vezető edzőként.

- Miben maradtatok?

- A legjobb megoldásnak azt tartottuk, ha ő az utánpótlás válogatottak fontosabb idei nemzeközi eseményein részt vesz mint megfigyelő, megnézi, hogy milyenek a viszonyok, tetszik-e neki egyáltalán ez a fajta munka. Fecsó mellett igyekszik bekapcsolódni a vérkeringésbe és a szezon után leülünk, megbeszéljük, hogy miként tudunk együttműködni. Mindez egyelőre egyik felet sem kötelezi semmire. Ismerkedésről van szó és arról, hogy Zsolt bekapcsolódjon a nemzetközi vérkeringésbe, amiben Sydney-ig benne volt, de utána kiesett, hiszen régóta nem válogatott és külföldi klubban szerepel.

- Gondolom, hogy emögött van egy távlati elképzelés is.

- Erről még korai beszélni, hiszen egyelőre nem tudjuk, hogy alakul ez a dolog. Én mindenféleképpen szeretném, ha Zsolt bekapcsolódna valamilyen módon a hazai vízilabda-életbe, mert fantasztikus élményeim vannak Sydney-ből azzal kapcsolatban, ahogyan ő kohéziót teremtett a csapatban.

---

VARGA I. ZSOLT a VLV-nek:

- Arról van szó, hogy leülök Fecsó bá' mellé, figyelem hogy mit csinál, ismerkedem a dolgokkal. Első körben próbát teszünk mindkét részről. Ami engem illet, majdnem száz százalékig biztos vagyok abban, hogy tetszeni fog, mert a gyerekekkel, a vízilabda-utánpótlással való foglalkozás nagyon vonz. Tehát igazából ezzel kapcsolatban nincsenek kételyeim, de a nyári versenyszezonban ismerkedem, hiszen az elmúlt 12 évben csak messziről figyelgettem, hogy mi történik itthon. Számomra óriási öröm, megtiszteltetés, hogy ezt csinálhatom. Jól összeállhat ez a dolog, hiszen igazából úgy terveztem, hogy jövök haza...

- Igen, hát mindennek nyilván feltétele, hogy hazaköltözz...

- Úgy voltam már vele eddig is, hogy vagy most, vagy ha még egy évet játszom, akkor utána jövök haza. A vágyaim, a gondolataim már erre felé mennek. A játék nagyon jó dolog, de egy idő után ennek vége, borzasztóan fárasztó most már. Nem az a 28 éves fiú vagyok, aki voltam 10 éve...:-) Benne lehetne még egy év, nincsenek különösebb fájdalmaim, birom a munkát, nem erről van szó, de könnyebben elfáradok és nehezebb a regenerálódás. Szuper jó dolog, hogy van egy új kihívás az életemben, valami, amit el kell kezdeni tanulni és ráadásul éppen a vízilabdában, amit mindig is szerettem csinálni. Az utánpótlással dolgozni pedig önmagában nagy kihívás, a magyar vízilabdasort jövőjéről van szó!

- Technikailag hogy tervezed a visszailleszkedést?

- Úgy gondolom, hogy találnom kell egy csapatot, nem feltétlenül felnőttet, szeretnék utánpótlás szinten dolgozni, hogy megismerkedjek az edzői munkával, mindazzal, amivel jár ez a feladatkör. A tervem tehát az, hogy hazajövök, valahol egy gyerekcsapattal, ificsapattal vagy juniorcsapattal kezdek el foglalkozni és így párhuzamosan tudnék eleget tenni a különböző feladatoknak. Ha most nyáron úgy érzem, hogy játszanék még egy évet - már kevesebb edzéssel, akkor esetleg egy kisebb hazai csapatnál, ahol azért nincs akkora terhelés, még meccsekre is beszállnék. De mindenféleképpen itthon, hiszen már az itthoni dolgokat figyelem.

- A feleséged, aki olasz, mit szól ehhez a döntéshez?

- Iagzából nem most kezdtünk el erről beszélgetni. Mióta együtt vagyunk, hat éve ez mindig is tisztázott dolog volt, megmondtam neki, hogy az életünkben lesz egy pillanat, amikor el fogunk menni Magyarországra, ott fogunk élni. A feleségemen révén a családom fele olasz, nyilvánvalóan nem fogjuk elveszíteni az ottani kapcsolatokat, kötődéseket, lehet, hogy az év egy részét, amikor holtidőszak van, ott töltjük majd. Ez a gyerekek miatt is fontos, hogy meg tudják élni "olaszságukat" is. Mert ez fantasztikus dolog, hogy kétféle kultúra itatja át őket. Kialakítjuk mi ezt...

- Köszönöm a beszélgetést, kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Géniuszok egymás közt - Kiss Gergő, Varga I. Zsolt, Benedek és Kósz a tavalyi Vodafone-gálán