A Szolnok 24 éves kapusa őrült dolgokat produkál a vízben. De valószínűleg nem ezért lett tagja az EB-re készülő válogatott keretnek.

- Először is gratulálok a keretbe kerülésedhez. Hogy fogadtad a hírt?

- Természetesen nagyon örültem. Vártam már...

- Talán csak nem számítottál is a meghívásra?

- Azt nem mondom, de nem ért hatalmas meglepetésként. Úgy vagyok vele, hogy mindent megtettem, s nem akarok nagyképűnek tűnni, de végül is igen, számítottam rá valamilyen szinten most, hogy Viktor kiesett.

- Kérlek, mesélj az eddigi pályafutásodról, hogy kezdtél el vízilabdázni?

- A BVSC-ben, ott nőttem fel, ugyanúgy, ahogy a bátyám, Ádám is. Az ő révén mentem le, s az első edzőm a szintén kapus Matusik Lajos bácsi volt, aki még a mai napig ott tartja az edzéseket a BVSC-ben. Mivel elég magas voltam, azt mondta: ez a gyerek nemrég tanult meg úszni, nagyon lőni nem tud, úgyhogy álljon be a kapuba. Az első edzésen jól muzsikáltam, tetszett nekem is, így nem jöttem ki onnan, tehát mindig is kapus voltam. Nagyon más nem is vonzott, mivel itt megtaláltam a boldogságomat. Aztán nőttem, egyre feljebb kerültem, felnőttként is játszottam egy kicsit már a BVSC-ben is, de ugye Gerendás Gyuriék akkor költöztek le Egerbe és egy év múlva Gyuri levitt engem is.

Egerben nagyon sokat tanultam Zolitól, a „szecskás” dolgokat átadta nekem, s azt hiszem, a stílusom közel is áll az övéhez. Egerből azért mentem el, mert szerettem volna elsőszámú kapusként védeni egy csapatban, Visszaigazoltam a vasutasokhoz, Vincze Balázshoz. Ő is a BVSC-családhoz tartozik, s hívott. Eltöltöttem egy nagyon hasznos évet, majd a Fradiba igazoltam, ahonnan egy nagyon jó ajánlatot kaptam. Ez volt az az év, amikor Barnáék is ott játszottak, nagyon jó csapat jött össze, a hangulat is kitűnő volt, de egyéb körülmények miatt ez aztán az eredményességben nem mutatkozhatott meg. Mindenki szétszéledt én pedig, miután Gyöngyösi András (Tojás) megkeresett, átmentem a Debrecenhez. Hasonló volt a helyzet, mint a BVSC esetében, csak talán még nehezebb is, hiszen itt abszolút a nulláról indult az egész. De ez is hasznos év volt, hiszen a semmiből jutottunk be a legjobb 8 közé. Igazából minden eddigi csapatomnál nagyon sok tapasztalatot szereztem, azáltal is, hogy elsőszámú kapus voltam ezekben az úgymond alsóházi csapatokban, amelyek meccsein nagyon sok lövés jött kapura. nem voltam rivaldafényben, de most is azt mondom, jó döntések voltak ezek.

Mindezek után figyelt fel rám a Szolnok, nekik pont egy ilyen kapusra volt szükségük, mint amilyen én vagyok. Most így visszagondolva, szerintem az, hogy Szolnokra igazoltam, különösen jó döntés volt. Immár a magyar színeket is képviselni tudom nemzetközi meccseken, aminek külön örülök.

- Most vagy csak 24 éves és már egy ideje évről évre más helyre költözöl, újra és újra be kell illeszkedned, meg kell szoknod az új környezetedet. Ez nem lehet könnyű.

- Nem is olyan vagyok, mint a többi 24 éves, érettebb lettem a korombeliekhez képest. Nagyon korán elkerültem Egerbe, ahol mindent önállóan kellett csinálnom. El kell mondanom, hogy már két éve már van egy feleségem, aki nagyon fontos nekem, meg tudja teremteni a nyugodt hátteret, sok mindenben segít nekem, nagy terheket vesz le a vállamról, így maximálisan a vízilabdára tudok koncentrálni.

Visszatérve a kérdésedre: nagyon nehéz, de jól éreztük magunkat mindenhol, új impulzusokat, új motivációkat kaptunk, amire szükség is van, nem lehet megelégedni a dolgokkal, mindig meg kell mutatni, hogy képes vagy kihozni magadból a legtöbbet. Például most Szolnokon is nagy az elvárás, komoly célok vannak és ennek megfelelően kell szerepelni. Eddig úgy tűnik, ez működik.

- Van-e példaképed a kapusok között?

- Szécsi Zolit nagyon tisztelem, volt is úgymond edzőm, őt mondanám. Mindig szerettem, ahogy véd és szinte nem is a védése a lényeg, hanem az a lelki terror, amit mindig alkalmaz, most talán már kevésbé, mint régebben. Ellestem azokat a trükköket, amiket ő művelt. Sok szituációban ma is beugrik, hogy igen, ez az ő védési stílusa. A külföldiek közül nagyon kedveltem Rollant, aki szegény meghalt. Most Kósz Zoli van mellettem, mint kapusedző, őt is nagyon szeretem, pozitív ember, sokat segít nekem. Most igazából ő a mentorom, mióta mellettem van, nagyon biztonságban érzem magam, mindig számíthatok rá.

- Mik a terveid a válogatottsággal kapcsolatban, mit szeretnél elérni?

- Most, hogy lehetőséget kapok, nagy lett az "étvágyam", szeretném "megenni ezt a nagy falatot". Abszolút nem azért megyek majd az összetartásra, mert ez már eleve nagy dolog, nem elégszem meg azzal, hogy bekerültem ide. Meg szeretném mutatni, hogy mire vagyok képes. Az a célom, hogy utazhassak az EB-re - nem is lehet, nem is szabad más céllal nekiindulni ennek a munkának. Ami a továbbiakat illeti..., nagyon szeretnék Londonban, a döntőben védeni Gocics barátom (a Szolnok világbajnok szerb idegenlégiósa - a szerk) ellen, és persze kivédeni a lövését! Ez lenne a legparádésabb dolog, amit most el tudok képzelni. Hogy őszinte legyek, edzésen gyakran szoktunk szórakozni egymással, amikor nekikészül egy lövésnek, hogy "olimpiai döntő, 3 másodperccel a vége előtt, 9:9 az állás" - és akkor ő lő...

- Be szokott menni?

- Ritkán :-). És ha nem megy be, mindig nagyon boldog vagyok...

Még annyit, hogy meg szeretném köszönni mindenkinek, aki segített az életem folyamán. Nagyon nagy dolognak tartom, a pályafutásom legnagyobb sikerének, hogy eljutottam idáig. Csak megköszönni tudom az edzőimnek, a családomnak, mindenkinek.

- Sok sikert, Attila!

(Lejegyezte: Tina)

DECKER ATTILA-VÉDÉSEK A VLV-N


Decker Attila-képek