Úgy tűnik, a spanyolok a Világliga-döntő helyett inkább szabadságra mennének, így a magyar csapat vélhetően biztos részvevője lesz a berlini Világliga-döntőnek. Nem nagyon képzelhető el ugyanis, hogy Portugaleteben, a következő selejtező tornán három válogatott is megveri a mieinket. A vlv.hu számára a vasárnap véget ért budapesti tornát követően interjút adott Kemény Dénes, értékelve az elmúlt hét teljesítményét.

 Az interjú videófelvétele

- Eléggé nyögvenyelősen indult, több csapatrészben is dadogtunk egy kicsit: döcögött az emberelőny, döcögött a védekezés emberhátrányban, és túl sok rossz egyéni teljesítmény nehezítette a szisztémák gyakorlását. Aztán analizáltuk a játékunkat, s ennek eredményeként elkezdtünk napról-napra javulni.

Jó játékosok vannak a csapatban, nem kellett sokszor elmondani nekik, megértették, hogy mi a probléma, s ez meglátszott, ahogy mentünk előre a tornán. Összességében: az egész hetet olyan jó erős közepesre értékelem, az utolsó két nap pedig már kifejezetten jóra sikerült. Egyébként ha végig nyögvenyelős maradt volna, az sem lett volna tragédia, mert inkább most legyen az, mint az olimpián.

Ez a hét is az olimpiai-felkészülést szolgálta, túl azon, hogy természetesen meccsről-meccsre nyerni akarunk. Folyamatosan cseréltem a játékosokat, adtam mindenkinek lehetőséget, és ebből azért az ki is jött, hogy ha volt is valakinek gyengébb napja, mindenkinek akadt legalább egy jó napja, sőt volt, aki egyenletesen jól játszott. Ráadásul olyanokról is lehet itt beszélni, akik az elmúlt hónapokban egyenletesen gyengén szerepeltek. Azt hiszem ennek mindenképpen örülhetünk.

- A csapatépítés szempontjából jutottál előbbre?

Nem akarok előbbre jutni, egyszerűen mindenféle eshetőséget ki akarok próbálni idén nyáron azért, hogy tudjam: ebből a tizenkilences keretből, illetőleg a most együtt dolgozó 17 emberből kire, miként számíthatok majd jövőre. Tehát milyen rejtett tartalékok vannak a csapatban, egy-egy játékosban, olyasmi, amivel akár meglepetést is okozhatunk, vagy akár egy szükségszerű átszervezésnél hasznos lehet. És erre ez a hét kiváló lehetőséget adott.

- Beszéljünk egy kicsit az ellenfelekről, elsősorban a spanyolokról és a horvátokról. Mire számítottál, milyen csapattal jönnek, és mennyire teljesítették a várakozásaidat?

- Nem tudtam semmit, ilyet az ember nem kérdez meg, mert azt a gyengeség jeleként értékelhetné az edző kolléga. Itt derült ki, amikor először lejöttek az uszodába, hogy melyik csapat milyen összetételben érkezett.

A horvátok jó néhány játékost nem hoztak el azok közül, akik Melbourne-ben ott voltak, a spanyolok komplett csapattal jöttek. Ehhez képest a horvátok vették sokkal komolyabban.

Volt egyébként egy-két elejtett megjegyzés a spanyolok oldaláról, ami arra utal, hogy ők nem tervezik a berlini útjukat, hanem arra készülnek, hogy július 22-ét követően elmennek nyaralni. Ez látszott is, leginkább a horvát-meccsen, amelyen nagyon passzívan vízilabdáztak. A horvátok nem fogtak ki jó napot, de úgy tűnt, a spanyolok semmiképpen nem akarnak nyerni. Amikor elhúztak egy kicsit a horvátok ezzel a gyenge játékkal, akkor a spanyolok egy pillanat alatt feljöttek két gólra, mert azt azért nem akarták, hogy nagyon kikapjanak. Ellenünk ez nem így volt, végig komolyan játszottak.

- A másik európai csoport eredményeit mennyire követed nyomon?

- Úgy tudom, hogy ott az elsőség az olasz-szerb meccsen fog eldőlni (azóta eldőlt, a szerbek négy góllal nyertek, a szerk.), ami azért érdekes, mert bármilyen arányban is nyerne a szerb csapat, előfordulhat, hogy két hét múlva, az olaszországi tornán az olaszok mindenkit legyőznek, és akkor csoportelsőként ők kerülnének ki Berlinbe. A dolog azért érdekes, mert nálunk, a mi csoportunkban három csapat is kvalifikálta már magát Pekingre, míg a szerbek és az olaszok most elsősorban ezért küzdenek.

Azzal, hogy a montenegróiakat a szerbek ötméteresekkel verték meg, és így nem három, hanem két pontot kaptak, az olasz csapat lépéselőnybe került a németek melletti másik európai „Szuper-nyolcas-döntő” hely megszerzéséért folytatott harcban. Nálunk is az lett volna érdekes, ha mondjuk a románoknak sikerült volna nyerni a spanyolokkal szemben, (amire meg is volt az esélyük), mert akkor megpróbáltak volna mindent beleadni a horvátokkal szemben is, hiszen még Románia sem kvalifikálta magát az olimpiára.

- Legközelebb július 18-án játszik a válogatott, már Spanyolországban, a következő Világliga-tornán. Oda hány ember utazhat, és mikor jelölöd ki a csapatot?

- Ez szinte kizárólag a költségektől függ, tudniillik a FINA-szabály szerint naponta lehet a tizenhárom játékos jelölésén változtatni. Ez azt jelenti, hogy én tizenötöt terveztem, de most elgondolkodtam azon, hogy esetleg emelek ezen a számon. Ezzel kapcsolatban még egyeztetésre van szükség, hiszen a plusz repülőjegy, plusz szállás többletköltséget jelent. Ki kell kalkulálni, de én úgy gondolom, hogy ez a hét „sokat hozott a konyhára”, (ahogy tudom, a jegyeket szinte elkapkodták egymás elől a szurkolók). A lényeg az, hogy szerintem nem lesz anyagi akadálya, hogy ha én úgy döntök, nem tizenöt játékos, hanem több utazik Spanyolországba. Végső döntésemet szurkolóink a csapat honlapját, a vlv.hu-t olvasva tudják majd megismerni.