Nagy Ferenc a férfi vízilabda válogatott gyúrója. Emellett van saját masszázs szalonja, ahol fizioterápiás és egyéb eszközök segítik a munkáját. 2005 nyarán eltörtem a bokám, meg kellett műteni, majd a drótok kivétele miatt tavaly is. A bokám jobb, mint újkorában, azonban az alapozás során elkezdett érintésre fájni. Még a zoknit is nehezen tűrtem. A VB előtt megkérdeztem Fefét, nem venne-e kezelésbe.

Természetesen elvállalt, sőt, az is kiderült, hogy bárkit szívesen lát a szalonban. Nem kell sportolónak lennie, sérültnek sem. A világbajnokság előtt voltam először kipróbálni, mit tud az aranykezű gyúró, de az a kezelés csupán a kezdet, a felmérés volt.

Most, a VB után folytatódik a kezelés. Belépve a kezembe nyomta a frissen elkészült szórólapot, mert végre teljesen elkészült a szalon is. Érdemes bejelentkezni, mert folyamatosan érkeznek a páciensek. Kihasználtam az alkalmat , hogy több dologra tud egyszerre figyelni, miközben kezelésbe vett egy újpesti futballistát, feltettem neki pár kérdést a bajnokságról, a munkáról, az utazásról, Melbourne-ről és a dolgos hétköznapjairól.

A világbajnokságról szerinte nem neki kell értékelést adnia, hanem a szövetségi kapitánynak. Nyilván nincs Magyarországon olyan vízilabda szerető ember, akinek ne lenne véleménye a meccsekről, de Kemény Dénesnek feladata szakértői értékelést adni. Szerencsére a játékosokkal fizioterápiás szempontból nem volt gond. 1-2 izomhúzódás, zúzódás szokás szerint előfordult, de semmi súlyos, ami akadályozhatta volna a játékosokat. "Igazából az a sérülés, amit műteni kell. Szivós Marci orrtöréssel is játszott tovább."
Az elfáradt, elmacskásodott izmokkal a csoportmeccsek alatt sok dolga volt, a játékosok egymás után jelentkeztek be hozzá és váltották egymást a szobájában, de később megérkezett Rukkel Laci, a segítség, akinek köszönhetően a megmozgatott izomtömeg mennyisége csökkenhetett.
Volt, aki egyik nap az egyiküknél, másik nap a másikuknál gyúratta magát, ám unatkozni persze továbbra sem volt idejük.

Melbourne környékét nem volt alkalma feltérképezni, de a városban, a szálloda környékén sokat sétált. A csapatból illetve a stábból nem sokan mentek el Fefén kívül az állatkertbe. Neki viszont nagyon tetszett. Külön mutatták be az ausztrál állatokat és külön a világ egyéb állatait. Megnézte a kengurukat, kacsacsőrű emlősöket, emukat és a nagy kedvenceket, a tigriseket is. "A tigrist alig tudtam lefényképezni, mert folyamatosan árnyékban tudott maradni. Nagyon tetszett. Mintha valóban dzsungelben lenne."

Az utazással neki személy szerint nem volt gondja. Bangkok felé szinte azonnal el is aludt és csak a leszállás előtt 1,5 órával ébredt fel. "Szivesebben tudtam volna le az utat egyben." Ennek ellenére Bangkokban is volt egy kis idejük kirándulni és egy kisebb társasággal elment megnézni a bangkoki királyi palotát. Hazafelé is igyekeztt minél többet aludni a repülőn, ami többé-kevésbé sikerült is neki.

Egy hete érkezett haza a válogatott, de Fefe a hétvégét is kemény (kerti) munkával töltötte. A nyári táborozás helyszínét készítette elő a májusban érkező első táborozók számára. Hétközben pedig a Szusza Ferenc stadion lelátója alatt gyúrja a jelentkezőket, akik között vannak újpesti és környékbeli klubok focistái, vízilabdások és utcáról betévedő, bejelentkező emberek.