Megkezdte háromhetes budapesti edzőtáborozását a magyar női vízilabda-válogatott. Minden szokatlan, a helyszín, a kihalt uszoda - jellemző, hogy élő emberrel három hétig nem találkoznak a játékosok és a szintén bent lakó stábtagok, műanyag dobozokban szállítják be nekik az ételt. A startot követő helyzetkép a szövetségi kapitánytól:

BÍRÓ ATTILA a vlv-nek:

- Tizennégyen vagyunk, 15-en leszünk, egy lány teszteredményét várjuk még, hiszen a munka megkezdéséhez mindenkinek két negatív koronavírus-tesztre van szüksége, ez az előírás. Natasa Rybanska és Faragó Kamilla érettségizik, rajtuk kívül Gyöngyösi Anikó, az egyik centerünk van igazoltan távol. Ő régóta bajlódott a vállával, a mostani időszakot használtuk ki arra, hogy ezt a dolgot rendbe tegyük, három hete megműtötték. Remélem, hogy a nyár közepén már ő is tud majd edzeni, ha nem is a válogatottban, hanem a klubjában, hiszen úgy tűnik, ez a nyár a kluboké lesz, ha visszatér az élet a vízilabdasportba.

Elmondtam a lányoknak, hogy ha a budapesti Európa-bajnokságon kivívtuk volna az olimpiai részvétel jogát, akkor is megtartottuk volna ezt az edzőtábort, a kérdés most is csak az volt, hogy a járványügyi helyzet mikor teszi ezt lehetővé. 

A stáb négy tagú, Tóth Laci, Áts Berci és a gyúró, Horváth Ákos van együtt a csapattal, mi is beköltöztünk erre a három hétre.



- Hova, milyenek a körülmények?

- A Császár Hotelben lakunk, lényegében az uszoda területén. A létesítménynek ez a része konkrétan apácazárda volt a XIX. század második felében, ennek megfelelően a korábbi időszak hotelszállásaihoz képest spártaiak a körülmények, de ez egyáltalán nem baj. Én kifejezetten ezt is szerettem volna. Együtt vagyunk, nincsenek kivételek, a vidékiek is itt vannak, a pestiek sem térnek haza este. Hat és fél hete nem volt vízben senki, éppen ideje volt ennek, hiszen fontos, hogy amit nagyon nagy munkával felépítettünk a válogatottban és nyilván klubszinten is, az ne vesszen kárba. Bármennyire edzett-edzegetett mindenki otthon az elmúlt hetekben, az a munka azért nem lehetett teljes értékű, s az izomvesztés ilyenkor nagyon is létező veszély.

- Hogy zajlik mostantól a munka?

- Egyelőre napi két edzéssel, vízi és kondiedzéssel hozzuk vissza a formát. A konditeremben kis csoportokban, három részre tagozódva tudunk dolgozni. Lényegében korlátlanok a lehetőségeink, sosem kell rohanni, belefér a csúszás, ilyen szempontból kifejezetten élvezzük a helyzetet.

Ésszerűen dolgozunk, nincs kapkodás, figyelünk a sérülésveszélyre, arra, hogy szép lassan visszajöjjön az úszás, a láb, a jövő héten pedig már taktikákat is előveszünk, felfrissítünk, ismételgetünk. Sőt, a harmadik héten, ha az egészségügyi helyzet további kedvező alakulása ezt lehetővé teszi, szeretnénk egymás közötti edzőmeccseket is játszani. 

Nem ismerjük az idei válogatott-menetrendet, elképzelhető, hogy a csapat ebben az évben alig fog tudni találkozni, talán ősszel vagy tél elején lesz egy-egy meccs a Világligában. Jövőre annál sűrűbb lesz az év, nekünk olimpiai selejtező, vb, reméljük, olimpia, még akár Világliga-döntő is, szóval 2021 "brutál" lesz, erre kell számítani és felkészülni.



- Mik voltak az első nap tapasztalatai? Először is, milyen állapotban "kaptad vissza" a lányokat, mennyire látszott meg rajtuk az elmúlt hetek hatása?

- Meglepően jó tapasztalataim vannak, látszik, hogy az elmúlt hetekben mindenki szárazföldi edzésekkel készült. A kondiedzőnkkel hat héttel ezelőtt összeállítottunk egy programot, ennek is megmutatkozik most az eredménye. Ugyanakkor nem meglepő, hogy a lányok állapota különböző, a második hétre szeretnék mindenkit egy szintre hozni. Ennek érdekében ezekben a napokban még lightosabb foglalkozásokat tartunk, a második héten már kicsit többet kell majd produkálnia időben, percben és teljesítményben is mindenkinek. 

- Hogyan befolyásolta a keddi munkátokat a sok biztonsági rendszabály?

- Egyrészt még a felvezető időszaknál tartunk, igyekszünk "összerakni" a lányok mozgását, több az úszás, amit viszonylag egyszerűen lehet szeparáltan végezni. Passzolni is van mód 3-4-5 méterről, ma már lőttünk is, úgyhogy a szigorú szabályok nem okoznak gondot.

- Az étkeztetéseteket hogy oldják meg?

- Nem érintkezünk senkivel, a kaja "központilag érkezik", műanyag edényekben kapjuk, nagy, hőtároló dobozban, egy óra múlva is meleg még. Szintén műanyag evőeszközöket használunk, utána megy minden összegyűjtve a szemétbe.



- Lelkileg hogy viselték a lányok az elmúlt időszakot, mennyire jelent nekik új, felszabadultsággal járó érzést ez a mostani helyzet?

- Mindig örülnek egymásnak, így volt ez most is, jó látni, hogy élvezik egymás társaságát. Természetesen eleve cél volt a csapatépítés is, sőt, ne adj' isten, konfliktusok is előjöhetnek, inkább most, mint máskor, egy világverseny alatt... Jókedvűek, mosolygósak a lányok, vidám hangulatban végzik az edzésmunkát. Persze, tudom, hogy a harmadik héten már nem lesz ilyen egyszerű, bízom abban, hogy feltalálják magukat, mi is segítünk ebben, lesznek játékosabb edzések, próbáljuk oldani a hangulatot.

- A stáb számára mennyire gond a bentlakás?

- Áts Bercinek hároméves kislánya van, nekem négyéves kisfiam, de vállaltuk mi is ennek a helyzetnek a ránk eső terheit. És ez tényleg nem panasz, örülünk, hogy itt vagyunk és újra dolgozhatunk, a stáb szinte "ki van virulva". :-)

- Visszatérve a programotokra és a "spártai körülményekre": azért a napi néhány edzés nem fedi le a 24 órát. Mit csinál az egész társaság a nap további részében...?

- Először is: az elején nagyjából azzal "rendeződik" ez a probléma, hogy mindenki régen volt vízben, sem délután, sem este nem kell most altatni senkit... Öt-hat óra eltelik a vízzel, a kondival, később, ha hozzászoknak majd a nagyobb terheléshez, megoldjuk másként, lesz csapatépítő program, mentáltréning-edzés, közös videózás, játékok. Készültünk erre is.

- Köszönöm a beszélgetést és jó munkát kívánok!