FACEBOOK

Vízilabdajátékosok kondicionális állapotának vizsgálata úszóteszt segítségével. Az úszóteszt eredményeinek összefügg

Vízilabdajátékosok kondicionális állapotának vizsgálata úszóteszt segítségével. Az úszóteszt eredményeinek összefügg
hozzászólás, 2007.03.05.

A vízilabda sajátos sportág. Mint a labdajátékok általában, igényli az erő, gyorsaság, állóképesség sajátos keverékét, társulva magas fokú technikával, taktikai érzékkel, bizonyos ravaszsággal és helyt kell állni a test-test elleni harcban. Mindezt ugyanakkor egy más, idgen közegben kell megtenni. Ez az összetett jelleg eredményezi azt is, hogy a vízilabda játékosok kondicionális állapotának ellenőrzése sem könnyű feladat. Spiroergometriás vizsgálat csak laboratórimi körülmények között lehetséges, de erre ritkán van mód, ezért fontos, hogy egy gyakran elvégeztethető úszóteszttel is pontos állapotfelmérést kaphassunk.

Vízilabdaválogatott játékosok kondicionális állapotát 1983 óta egy egyszerű úszóteszttel ellenőrizzük, ami áll egy 30 méteres gyorsúszás időeredményéből, egy 6*30 méteres ismétléses gyorsúszás átlagos időeredményéből, az ismétléses úszást követő négyperces időtartam összpulzusszámából, és a megnyugvás első és második félpercében mért pulzusszámok különbségéből. A különböző eredményekből matematikai átalakítással számolunk közös indexet, az átalakítás elve, hogy az abszolút értékeket relatív értékekké alakítjuk az (X-Xátl.)/(s*d) képlet alapján. Az úszóteszt eredményeket a játékosok spiroergometriás laborlaboratóriumban mért relatív aerob kapacitásához hasonlítottuk. Spiroergometriás mérést csak egyszer, maximum kétszer végeztünk egy-egy játékosnál, úszótesztet azonban minden játékosnál évente többször, tehát ez utóbbiból jóval több eredmény állt rendelkezésre.

Ha a játékosok valamennyi összevont teszteredmnyét (SUM) hasonlítottuk a relatív aerob kapacitáshoz, alacsony, de erősen szignifikáns korrelációt találtunk (r=0.293, p<0.001, N=278). Szignifikáns korrelációt találunk akkori is, amikor csak azt az összevont úszóteszt eredményt vettük figyelembe, amit néhány héttel a laboratóriumi teszt után nyertünk (r=0.361, p<0.05, N=29). A legnagyobb korrelációs együtthatót azonban akkor kaptuk, amikor a játékosok legjobb úszóteszt eredményét hasonlítottuk a maximális oxigénfelvevő képességhez (r=0.459, p<0.01, N=29). A Sydney-ben olimpiai bajnokságot nyert játékosok relatív aerob kapacitása nem különbözött a többi válogatott játékos eredményeitől, úszóteszt értékeik azonban jobbak voltak.

folyt. köv.

(forrás: Sportorvosi Szemle 42/3/2001, Dr. Pavlik G., Bánhegyi A., Kemény D., Olexó Zs., Petridisz L.)

Címkék:
Pavlik Gábor