Százados úr sej, haj...
Százszoros válogatott lett Manhercz Krisztián, aki még csak 21 éves. Villáminterjúnk.
A sportág berkeiben Manóként ismert jobbkezes játékos Szolnokon, a Magyarország-Németország Európa Kupa/Világliga-selejtező előtti bemutatásnál vette át Vári Attila MVLSZ-elnöktől a 100. válogatottsága alkalmából átnyújtott emléktárgyat.
Jó, ebben a poetikusan ifjú korban Gorcsev Iván már elnyerte a Nobel-díjat (makaó nevű kártyajátékon), de a vízilabda keményebb sport, mint a zsuga. Mint megtudtuk id. Babarczi Rolandtól, a sportág nagy statisztikusától, ebben az életkorban eddig csak két magyar vízilabdázó, Benedek Tibor és Fodor Rajmund büszkélkedhetett százszoros válogatottsággal.
MANHERCZ KRISZTIÁN a vlv-nek:
- Emlékszel az első válogatott meccsedre?
- Persze, hogy emlékszem, Debrecenben játszottunk a szlovákokkal, Benedek Tibor hívott be először. Amikor Gergely Pista csapatvezetőtől emailen megkaptam a Világliga-meccsek programját, azt hittem, tévedésből küldte nekem, aztán kiderült, hogy nem...
- Kicsit örültél...
- Nem kicsit. Akkor voltam 17 éves, 2014. november 18-án volt a meccs.
- Emlékszel az akkori "körítésre", arra, hogy miként fogadott a csapat? Messze te voltál a legfiatalabb, volt részed zrikában? Meg persze, gondolom, a sütit elvárták...
- Magától értetődő volt, hogy süteményt kell vinni, de zrika nem volt, nagyon támogató hozzáállást tapasztaltam mindenki részéről.
- Az azóta eltelt időszakot hogy értékeled?
- Voltak nagyon pozitív és nagyon negatív élményeim is. Játszottam világbajnoki döntőt, sikerült kijutnom az olimpiára, ahonnan sajnos ötödik hellyel tértünk haza. Nagyon negatívnak mondanám az idei barcelonai Európa-bajnokságot, de például az idei Világkupa-arany és a Belgrádi Európa-bajnokság nagyon szép emlékként él bennem. Összességében: sokat tudtam fejlődni ebben a négy évben, hála a válogatottnak is, sokat tanultam azoktól, akikkel ott találkoztam. Még mindig fiatal vagyok, nagyon sok mindenben kell fejlődnöm. Bízom abban, azért is dolgozok, hogy ez a szám még jócskán gyarapodhasson, sikerüljön megragadnom a válogatottban.
- Ez alatt a négy év alatt óriásit változott a szereped a csapatban, nem?
- Nyilván. Teljesen más, amikor újoncként, 17 évesen bekerül az ember a kapás oldalra, ami az egyik legtöbb embert "foglalkoztató" poszt itthon és más a helyzet most, de ez szerintem normális. Én is idősödtem, voltak játékosok, akik kiöregedtek, mások pályafutásuk utolsó szakaszánál tartanak, természetes, hogy változnak a szerepek, akár évről évre is.
- Te ezt a mostani "centenáriumot" mennyire tartod fontosnak?
- Jobban megérintett, mint előtte gondoltam. Egy kicsit engem is lesokkolt, hogy már 100... De ez nagyon nagy öröm és hatalmas büszkeséggel tölt el, amellett, hogy nyilván némi nyomást is helyez rám. Motivációként fogom fel.
- Gratulálok és köszönöm a villáminterjút!
Címlapkép: Monoki Nikolett/vlv
