Cseh Sándorral a bajnoki döntő utolsó mérkőzését követően elhalasztottuk a beszélgetést. Néhány nap elteltével pótoltuk. Íme:

CSEH SÁNDOR (Szolnoki Dózsa) vezetőedző a vlv-nek:

- Lehet, hogy hülye kérdés, de nem volt benned egy kis megkönnyebbülés a döntő elvesztése után? Hiszen te magad hívtad fel a figyelmet: éppen két éve mindent megnyertetek, ahol elindultatok. Nyilván ez egyfajta pszichés nyomást jelentett és várható volt, hogy vége lesz valamikor. Mondjuk, számotokra nem a legjobb pillanatban fejeződött be ez a sorozat, jobb lett volna mondjuk egy Magyar Kupánál...

- Soha nincs "legjobb pillanat" a vereségre. Egyébként értem a kérdést, és akár még igen is lehet a válasz, de azt hiszem, hogy minden más érzést elnyomott akkor a csalódottság.

- Jobb lett az ellenfél, tehát egy nálatok jobb csapattal találkoztatok vagy elindult lefelé a Szolnok?

- Mivel a Ferencváros nyerte meg a bajnokságot, azt kell, hogy mondjam, jobb volt az ellenfél. És hogy miben volt jobb? Szerintem úgy is lehet valaki jobb a másiknál, hogy kevesebbet hibázik. A döntőben a Ferencváros kevesebbet hibázott, mint mi. Főleg az utolsó mérkőzés utolsó két negyedében, pedig az előző találkozókból rengeteget tanultunk és amikor 7:6-ra az ellenfél vezetett, nagyon egységesek maradtunk és rengeteg energiát szántunk a védekezésre. Ez meghozta a gyümölcsét, hiszen másfél negyedig maradt 7:6 a találkozó. A másfél negyed alatt négy emberelőnyt harcoltunk ki, s alapvetően az volt a döntő, hogy a négyből egyet sem lőttünk kapura. Ha ebből a négy fórból lövünk egy vagy két gólt, akkor valószínűleg nem kapunk ki.



- Úgy kezeled ezt a kérdést, mint két, teljesen egyenrangú fél közül egyiknek a nüanszokon múló győzelmét, vagy volt törvényszerűség abban, hogy elveszítettétek? Tehát ez tényleg annyiról szólt-e, hogy négy emberelőnyből egy sem ment be vagy van mögötte egy folyamat, ami egy nagy sikerszéria lefelé hajló ága?

- Nyilván ezt így nem tudom megmondani, mert nem ezzel foglalkozom. Ha ilyenek felütik a fejüket, akkor minden erőnkkel küzdünk ezek ellen. Úgyhogy jelen pillanatban, ha csak ezt a párharcot nézem, akkor maradnék az említett dolgoknál.

- Értem, tehát nem érezted sem a hangulatban, sem szakmai tapasztalatokban, a látottakban azt, hogy olyan gond lenne, ami miatt nem vagytok esélyesek.

- Minden csapatnak megvan az útja, az élete, ami nyilván három részből, múltból, jelenből és jövőből tevődik össze. Ha valaki azt gondolta, hogy a Szolnok esetleg egy kicsit lefelé megy, a Ferencváros pedig felfelé, és ez egy olyan hullám lesz, ami nagy lelki pluszt ad a Ferencvárosnak, akkor én azt mondom, a szezon és a döntő egészét kell nézni, s ha így vizsgáljuk a történteket, akkor mi az ilyen esetleges problémán abszolút felül tudtunk kerekedni és nagyon motiváltak voltunk. Ugyanúgy harcoltunk az utolsó pillanatig, hogy megszerezzük a negyedik bajnoki címünket, mint ahogy a Ferencváros harcolt a "legújabb kori" első sikeréért.

- Azért év közben történtek olyan kisiklások, amik korábban nem fordultak elő nálatok...

- Ezeknek több oka volt. Az egyik az, hogy korábban azért sokkal kiegyenlítettebb volt a csapatunk játékosállománya. A másik ennek a szezonnak az íve, ami eléggé különleges volt. Azóta, hogy tavaly lejátszottuk a BL-döntőt, annak másnapjától én személy szerint másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy lesz egy olyan Szuperkupa döntő, amit a Ferencváros ellen fogunk játszani. Úgy gondolom, hogy ez a játékosoknak is szinte folyamatosan a fejében volt - mindkét oldalon . Nem titok, hogy minket ez rendkívüli módon motivált, iszonyatosan nagy energiákkal kezdtük el a szezont, ami abban csúcsosodott ki, hogy három kupát is megnyertünk ősszel. Ilyen szempontból kicsit érthető, hogy január-februárra megnyugodtunk, picikét kiengedtünk, mint ahogy azt akkor el is mondtam. Olyan csapatokkal találkoztunk akkor, az Egerre és a Ferencvárosra gondolok, amelyeknek nem sikerült igazán jól az ősz, ők úgy mentek karácsonyi pihenőre is és úgy kezdték a januárt, hogy na, akkor most mindent bele! Ilyen szempontból törvényszerű volt, ami történt.

Megmondom őszintén, a csapatnak három hullámvölgye is volt tavasszal. Az egyik a január-februári, a másik az, amikor az elődöntőek egyetlen vereség miatt a másik verziónál rosszabb pozícióban kellett nekifutnunk. Ehhez jött a döntőben a 2:0-s hátrány. Ha ebből a háromból bármikor nem tudtunk volna felállni, akkor azt nagyon nehezen éltem volna meg. Sokkal nehezebben, mint azt, hogy minden alkalommal felálltunk és végül is egy hajszállal kikaptunk a bajnokságban.



- Finoman utaltál arra, hogy a játékosállomány nem erősödött, hanem esetleg gyengült. Lett lyuk a csapatban? Van olyan része a pályának, ahol nem megfelelő a teljesítmény?

- Nem, ezt nem mondanám. Egyrészt tényszerűen sem volna igaz, másrészt, bár demagóg szövegnek tűnik, mégiscsak azt lehet megállapítani a szezon eddigi részének értékelésekor, hogy megnyertünk három kupát, egyet pedig az utolsó percben elvesztettünk. Nagyon magas színvonalon teljesítettünk.

A csapat szerkezete - ezt egyébként már nagyon sokszor megbeszéltünk, - nyilván változott a tavalyihoz képest. Az, hogy két balkezes helyett egy volt, természetesen átrendezte a sorokat. A másik oldalon egy Varga Dénes szintű játékos esett ki, azt gondolom, nem kell ragozni, hogy ez is átrendezi. De egyébként ezeket csapatszinten megoldottuk, lehet, hogy egy-egy játékosnak többet kellett esetleg hozzátenni, mint korábban, de nagyjából ugyanazt a színvonalat elértük.

- Hogyan fogadta a helyi közeg az ezüstérmet?

- Nagyon jólesik az, hogy szinte mindenki csak gratulál, még akkor is, ha az ember ezt belül nehezen viseli - én csalódottnak érzem magam, s jönnek velem szemben emberek, akik meg gratulálnak. Ez furcsa, "nehezen jön össze".

- Nincs még vége a szezonnak, van egy torna, és ott címvédők vagytok. Nagyon-nagyon nehéz lesz az út, ha meg akarjátok védeni a tavalyi elsőséget, hiszen a Jug Dubrovnikkal kezdtek, s győzelem esetén már az elődöntőben a Pro Recco következik. Most így mit mondasz erről egy héttel a torna előtt?

- Olyan szempontból nehéz még erre válaszolnom, hogy amikor erről elkezd beszélni az ember mindig kell, hogy egy kicsit már benne legyen a dolgokban. A hétfőt és a keddet szabadságnak is adtam ki, nyilván én is pihentem.

El kell mondjam azt, hogy az elveszített bajnoki döntő után nagyon jó volt a hangulat. Én is külön kértem, hogy ne kezdjünk el búslakodni. Jó volt a hangulat, nagyon jó volt a csapattal lenni, nem titok, hogy egész éjszaka együtt voltunk, nagyon jó érzés volt ez.

Másnap, amikor egyedül voltam, nehezebb volt, (nyilván a többiek is így voltak ezzel,) de a hétfő és a kedd "erre volt szánva" és szerdán kezdünk el készülni a Bajnokok Ligája nyolcas döntőjére. Az első két-három nap természetesen még nem a taktikáról, a Jugról, a vízilabdáról szólni, úgy gondolom, hogy a hétvégén kezdem majd beleélni magam a várható nagy torna hangulatába.

- Köszönöm a beszélgetést és sikeres készülődést kívánok!

​(Lejegyezte: Vona Lilla)

A BAJNOKI DÖNTŐ TÖRTÉNETE A VLV-N:

AZ ELSŐ MÉRKŐZÉS KRÓNIKÁJA

A MÁSODIK MÉRKŐZÉS KRÓNIKÁJA

A HARMADIK MÉRKŐZÉS KRÓNIKÁJA

A NEGYEDIK MÉRKŐZÉS KRÓNIKÁJA

AZ ÖTÖDIK MÉRKŐZÉS KRÓNIKÁJA