Káprázatos teljesítményt nyújtott Vámos Márton a szombati Szolnok-Olympiakosz BL-meccsen, négy bombagólja enyhén szólva kellett a hazai pontszerzéshez. A helyzet pikáns volt, tavaly nyáron ugyanis éppen az Olympiakosz akarta szerződtetni a balkezes játékost. Csoda-e a meccs utáni újbóli érdeklődés? Megtudhatják az interjúból azt is, mi van akkor, ha két "szobafestő" sms-üzenetet vált egymással.

VÁMOS MÁRTON (Szolnoki Dózsa-Közgép) a vlv-nek:

- Az első kérdés adódik abból, hogy a nyáron szerződtetni szeretett volna az Olympiakosz: a mostani meccs után jött újabb ajánlat?

- Igen, valóban volt egy megkeresés a mérkőzés után. Úgy tűnik, komoly az érdeklődésük.

- Elevenítsük fel, hogy is volt nyáron, amikor Görögországban már gyakorlatilag kész tényként közölték, hogy odaigazolsz...!

- Megkerestek valóban a tavalyi szezon végén, hogy szerződjek hozzájuk, de nem tudták, hogy én már az év elején aláírtam a szerződéshosszabbítást a jelenlegi csapatommal. Amikor ez kiderült, mondták, hogy sajnálják, és jelezték, hogy egy év múlva újra keresnek majd, hogy beszéljünk.

- A szerződésed mikor jár le?

- Nyáron.

- Amikor nyáron megkerestek, nyilván büszke voltál, hiszen most a világ egyik legjobb csapata az Olympiakosz, de mégis mit éreztél, volt benned izgalom?

- Persze, eljátszottam a gondolattal, mint mindenki, aki ajánlatot kap egy külföldi csapattól, de nem lehetett realitása, hiszen élő szerződésem volt.

- Jött ez a meccs, ugyanúgy készültél mint máskor vagy számított valamit, hogy egy olyan csapat ellen szállsz vízbe, amely a szezon előtt megkeresett?

- Igazából eszembe sem jutott ez.

- Akkor tehát semmi köze nem volt a hatalmas góljaidnak az úgynevezett "bizonyítási szándékhoz"...


Fotó: vlv/Monoki Nikolett

- Nem. Ugyanezzel az elánnal játszottam volna akkor is, ha más az ellenfél. Ezek BL-meccsek, mindegyikre úgy megy ki az ember, hogy nyerni akar és a legjobbját nyújtani.

- Nagyon erős a görög csapat, nehéz mérkőzés volt. Hogy élted meg?

- Ahogy mondod, nehéz, fizikálisan kemény, fárasztó mérkőzés volt, de azért hozzátenném: mi is a világ egyik legjobb csapata vagyunk nemcsak az Olympiakosz! Hazai pályán játszottunk, nyerni akartunk, ez nem volt kérdés. Több oka is volt annak, hogy így alakult, nem lőttük jól a fórokat, egyet sikerült csak értékesíteni, márpedig a meccsek többségét az emberelőnyös-emberhátrányos játék dönti el. És hiába védekezünk jól, ezt a játékot gólra játsszák és ha nem tudunk gólt lőni, nehéz nyerni.

- Beszéljünk akkor a négy gólodról. Amikor szabaddobást ítélnek ellened azon a bizonyos helyen, te már eleve azt tervezed, hogy rálövöd, vagy ez improvizáció és amikor nyúlsz a labdáért, elhangzik a sípszó, már emeled, akkor határozod el a lövést?

- A négyből három "előre megfontolt szándékkal" történt, a negyedik csak úgy, megkaptam és úgy láttam, hogy be tudom lőni, ezért nem arra mentem, hogy szabaddobást kapjak. A többinél már a fault közben eldöntöttem, hogy rálövöm.

A négy szombati Vámos-gól:



- Ezek a labdák a kapu különböző helyére mentek. Előre elnézést kérek a hülye kérdésért: ezeket pontosan oda is akartad lőni, ahova mentek?

- Igen. Nyilván nem centiméternyi pontossággal, de nagyjából igen. A harmadiknál, ami a hosszúba felpattant, én is meglepődtem kicsit, mert egy ilyen vízre pattintott lövés mehetett volna a "világba", ki az uszodából, pattanhatott volna félmagasan, ehhez kellett egy kis szerencse is.

- Az utolsó gólt követően szinte extázisban voltál...

- Az a gól egyenlítést jelentett és alig volt már hátra, úgy gondoltam, hogy ezzel az iksz már szinte biztos, de esetleg nyerni is lehet. Aztán gyorsan jött sajnos a válasz, de nem törtünk meg és mégiscsak sikerült egyenlíteni.



- Ennek a meccsnek te voltál a sztárja...

- Igen, de Viktor nagyon jól védett, úgyhogy szerintem ketten voltunk "sztárok", ha én egyáltalán az voltam, ne feledkezzünk meg róla se.

- Kicsit félve teszem fel a kérdést, mert nem akarom újra generálni az emlékezetes nagy vitát, de mégis érdekel, hogy eszedbe jut-e néha a "szobafestés"? Az a történet?

- Persze. Gyuri (Gerendás György - a szerk.) meccs után küldött egy sms-t, amiben gratulált, azt írta, hogy "Egész jól festettél ma, kis barátom, gratulálok!" :-)

- És erre mit válaszoltál?

- Azt, hogy "Hahaha. Köszönöm, kedves szobafestő mester" - amivel arra utaltam, hogy ő maga is egykori szobafestőnek aposztrofálta magát, amikor a vita továbbgyűrűzött...

- Köszönöm az infókat, Marci!