Mi újság? - Jászberényi Gábor
Csaknem egy évtizedes távollét után tért vissza Egerbe, a Bitskey-be a volt válogatott kapus, Jászberényi Gábor, aki a Tatabánya kapuját védte volt csapata ellen az első bajnoki fordulóban. Jasut arról kérdeztük, milyen volt a hazatérés?
JÁSZBERÉNYI GÁBOR a vlv-nek:
- Furcsa volt és sajnos nem úgy sikerült, ahogy terveztük. Az Eger nyilván jobb csapat, de az elejét nagyon elrontottunk, jobbra számítottam, titkon még arra is, hogy megszorítjuk őket, de az első negyed 7:0 volt oda, nálunk szinte csak a fürdőnadrágok voltak bent a vízben... Aztán szért valamennyire talpra álltunk, az Eger pedig visszavett a tempóból, így a végére kicsit kozmetikázni tudtuk az eredményt. Ez van.
- Milyen volt bemenni az uszodába?
- Nagyon furcsa. Épp mondtam a többieknek, hogy szinte hihetetlen: ugyanazokkal az emberekkel találkoztam, mint annak idején, ugyanazok az úszómesterek, de még ez egri tévés is, Turay Zoli... Itt nem változott semmi!
- Hogy fogadott a közönség?
- Bemondták az elején, a bemutatásnál, hogy Egerben játszottam, megtapsoltak, ez természetes is. Nem voltak sokan a lelátón, de ott is láttam sok ismerőst.
- Milyen a csapatod? Most már azért együtt vagytok egy ideje...
- Felemás érzéseim vannak. Voltunk a debreceni felkészülési tornán, ott nagyon jól játszottunk, nyertünk a Vasas, a Debrecen, a Szentes ellen és jó meccset játszottunk a Szegeddel is. Tudunk nagyon jól és nagyon rosszul is játszani, remélem, a "nagyon jó" sikerül majd a verhető ellenfelek ellen. Nem mentegetőzés, de most tele voltunk sérültekkel is. Egy hét alatt nyolc meccset játszottunk, ez kicsit sok volt.
Készülünk a következő bajnokinkra, ami nagyon fontos lesz. A Miskolc az ellenfél, néztem őket a Honvéd ellen, már most látható, hogy nagyon jó csapat. Nem lesz könnyű még hazai pályán sem.
- Milyen itthon lenni ilyen hosszú távollét után?
- Jó. Kicsit úgy érzem, mintha nem is telt volna el annyi idő. Egyedül az furcsa, hogy nagyon sok a fiatal, az Egerből mindössze két játékost ismertem, Hosnyánszky Norbit és Decker Ádámot, a többi mind fiatal, akikkel eddig nem találkoztam... Sajnos, amikor vízbe ugrottunk, kénytelen voltam megállapítani, hogy én vagyok a legidősebb a medencében... Mondjuk inkább azt, hogy rangidős, így jobban hangzik. :-) De minden rendben, remélem, lesznek még sokkal jobb meccseink is, mint ez a szerdai volt!
- Köszönöm a beszélgetést!
