- Szervusz, Ádám! Hogy telnek a napjaid, mesélj!

- Szervusz, üdvözlöm az olvasókat! Fárasztóan. Nagyon sok mindent gyakoroltunk, amit nem sikerült az első spanyol meccsen bemutatnunk. Utána, a második spanyol kétkapun már jobbak voltunk, szerintem, de még az sem volt az igazi. Most ott állunk, hogy készülünk az utolsó, ma esti spanyol kétkapura, ahol aztán meg kellene mutatni, hogy tényleg mennyivel jobbak vagyunk. Itt tartunk most. Közben elég sok munkát végzünk mind a tornateremben, mind pedig a vízben, úgyhogy ez pont ideális alkalom arra, hogy szimuláljuk a sorozatterhelés által elfáradt fejeket :-)

- Volt egy kis kihagyásod, hogy érzed itt magad? Milyen most a légkör, mennyire hasonlítható a korábbi időszakhoz?

- Én már az Eb-n is azt éreztem, hogy hasonlítható. Nem tudom, milyen volt, amikor nem ilyen volt a légkör, én csak ezt a légkört szoktam meg.

- Ugyanolyan mindig?

- Most úgy érzem, hogy igen, akkora fluktuáció nem volt talán a keretben, hogy megváltozzon a légkör. Élvezek minden edzést, a csapattársak szenzációsan teljesítenek a humor terén is, nem csak a vízben, úgyhogy szerintem jó a légkör. És amellett, hogy jó a légkör, az első szóra nagyon keményen oda tudjuk magunkat tenni fizikálisan. És szerintem ez fontos, hogy nem csúszik ki a kezünkből az edzés, hanem Tibi sípol egyet, és tesszük be a fejünket, és csináljuk a munkát. Azt mondom, dicséretes, hogy a negyedik, ötödik, hatodik edzésre is úgy tudunk felkészülni a héten, hogy jó a hangulat, de azért meghúzzuk a munkát.

- Hogy megy a szakmai munka egyrészt neked, mint bekknek, másrészt a csapatnak? Hogy áll össze?

- A bekkeléssel elégedett vagyok, mással nem, azért elég sok hibát csináltam az elmúlt kétkapukon. A bekkelés összességében úgy érzem, hogy elég hamar visszajön, a jövő héten sokkal magabiztosabb leszek – már most is annak érzem magam. Csapatszinten azért a fáradtság rányomta a bélyegét arra, hogy egy-két dolog kimaradt a fejekből, az emberelőnyöket például nagyon sematikusan játszottuk. Kicsit olyan érzésem van, mint amikor kérdezgettek minket a Volvo-kupán, az Eb előtt, hogy hogy állunk, milyen ez a forma. Szoros meccseket játszottunk, és pontosan tudtuk, hogy akkor annak volt ott az ideje. Úgy érzem, ennek meg – hogy kicsit döcögősebb meccseket játsszunk – most van itt az ideje. Bízom benne, hogy ugyanolyan formajavulást fogunk elérni a jövő hétre, mint ami megtörtént az Eb-re.

- Köszönöm szépen, Ádám!

(Lejegyezte: Ötvös Csilla)

Benedek Tibor a vlv-nek

- Szervusz, Tibor. Egy nagyon nehéz hét ért véget ezzel a meccsel.

- Fejlődtünk végig, fejlődtünk az előző héthez képest. A mérkőzések nehézsége is így volt kitalálva, hogy először könnyebb csapattal játszunk, aztán egy nehezebbel. Szerintem ez jól sikerült, sőt, a spanyol meccsekken is mérkőzésről mérkőzésre jobban játszottunk, kijavítottuk azokat a hibákat, amiket eleinte elkövettünk, még tegnap is akár, ma valamennyivel jobb volt. Itt most a nagy ugrást megint a kipihenés hozza majd, hogy frissebbek legyenek a játékosok, a jövő héten gyorsuljanak, frissüljenek és dinamikusak legyenek addigra, mire ott leszünk Triesztben.

- A játékosokkal egyénenként mind elégedett vagy? Ért valami meglepetés?

- Elégedett vagyok, igen. Azért látszik a küzdelem, ahogy tegnap elmondtam, az, hogy van, akin látszik, hogy tudja: be kell kerülnie a csapatba. Ilyenkor még azért nem tud száz százalékosan alakulni a csapat, amíg nincs meg az a 13. Hétfőtől már nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy ez a 13 erősödjön tovább. De valószínűleg még többen maradunk, hiszen a gyakorláshoz kell, hogy több játékos legyen.

Azt gondolom, hogy jól sikerült ez a három edzőmérkőzés, ugyanilyen lendülettel kell, tovább menjünk.

- Dani mondta, hogy nem emlékszik, mikor volt két, egymást követő szabadnap...

- Igen... Én nem vagyok híve a két szabadnapnak, általában másfél napnál nem szoktam többet adni, de éreztem, hogy azért ez a három kétkapu sok lesz, meg benne van a Húsvét is... Úgy látszik, hogy most ez a sorsunk, az Eb előtt a Karácsony esett bele, most a Húsvét. Hétfőn edzünk itt újra, kinyit nekünk az uszoda, kinyit nekünk a tornaterem, most a legfontosabb a célunk, az, hogy az olimpiára kijussunk.

- Köszönöm szépen, hétfőn találkozunk!

Szirányi Balázs a vlv-nek

- Köszöntelek a Komjádi uszodában. Milyen érzés itthon?

- Jó volt itthon, mint mindig. Kicsit..., nem kicsit, nagyon kemény volt ez a rövid, de nagyon hasznos felkészülési időszak, összességében jól éreztem magam.

- Három nagyon kemény meccset játszottatok, szerintem a végére kicsit elfáradtatok, nem?

- Sajnos fejben dőlt el, ez az utolsó egy-másfél negyed volt az, ami igazán rosszul sikerült. Nem csak a meccsek miatt vagy nem elsősorban a meccsek miatt volt ez annyira kemény, hanem a kombinációja a délelőtti fizikai felkészólésnek és a meccseknek, volt az, ami ennyire megterhelő volt, de most nyilván erre is volt szükségünk.

- Nagyon jó a csapatotok. Mire számítasz Triesztben?

- Nem tudok igazából előre gondolkodni, meccsről meccsre megyünk. Itt nagyjából arról lesz szó, hogy ha nem rontunk el iszonyatosan valamit, akkor egy meccsen fog eldőlni az olimpiára való kijutás sorsa. Ez sajnos azért nem egy ideális helyzet, hiszen történhetnek "anomáliák", de arra számítunk mi is, ami ugye úgymond objektíve a papírforma, hogy azért megszerezzük azt a helyet.

- Ez azt is jelenti, hogy már egy picit gondolkodtok előbbre, tehát már az olimpiára való felkészülés is ez a mostani?

- Nem igazán. Nyilván, az ember gondol az olimpiára, nem tud nem gondolni rá, viszont még nem tartunk ott. Ha el is kezd valaki az olimpiáról beszélni, egy másik valaki mindig közbevág, hogy hát azért még ki kell oda valahogy jutni... Tehát azér van némi feszültség a levegőben.

- Az utolsó kérdés: hogy tetszett a magyar csapat?

- Szerintem fantasztikusan nagy elánnal játszottak, nem is emlékszem, hogy mikor láttam őket ilyen motiváltnak vagy ennyire kűzdősnek. Vagy mi voltunk fáradtak... Szerintem az ő esetükben sem kérdés, hogy eljutnak-e az olimpiára.

- Köszönöm szépen!