Sok válogatott játékoshoz hasonlóan Nagy Viktor is hosszú menetelést tudhat maga mögött. Kiélezett meccseket a bajnokságban, első felnőtt világbajnokságát, szoros Euroliga-mérkőzéseket, nehéz rájátszást - és a bajnokság legjobb kapusának járó Steinmetz János-díjat.

- Egyszer valahol azt nyilatkoztad, hogy sokszor kaptál jó tanácsokat a hajdani kapustól, Steinmetz Jánostól. Milyen jellegű segítségek voltak ezek?

- Vagy úgy segített, hogy néha lejött edzésekre, és ott mondott el nekem néhány jó ötletet, vagy egy-egy meccs előtt Barnával és Ádámmal üzent, hogy mire figyeljek oda. Őt annak idején a négyméteresek királyának hívták, mert tényleg sok négyméterest kivédett. Így az első tanácsai főként a mai ötméteresekkel voltak kapcsolatosak, hogy mikor indítsam el a mozgást, mikor érdemes rámennem a dobásra. Általában a helyezkedést illetően látott el jó tanácsokkal, amelyek valóban sokat segítettek. Elmondhatatlanul sokat jelentett számomra, hogy én nyertem el a Steinmetz János-díjat. 

- A Dubrovnik elleni első meccs után pedig külön megköszönted a Steinmetz-testvéreknek, amit a csapatért tettek aznap… 

- Emberfeletti volt, amit aznap tettek, és később a rájátszásban is. Azzal, hogy Ádám egy ilyen sérülés ellenére vízbe szállt a bajnoki döntőben, és azzal, ahogyan játszott nagyon nagy része volt a végső győzelemben. Barna egész évben óriási volt. Szerintem ő a világ legjobb csapatkapitánya. Végtelenül jó érzék kell ahhoz, hogy valaki ennyire egyben tudjon tartani egy csapatot. 

- Amióta megnyerte a Vasas a bajnokságot, a csapat szurkolói már amolyan „Ide nekünk az Euroligát is” hangulatban leledzenek… 

- Igen, a szurkolók egyre „nagyravágyóbbak” lesznek. De ez így természetes. Az viszi előrébb a csapatot is, hogy egy kitűzött és elért cél után jöjjön egy másik cél. Jó érzés, hogy olyan két csapat vívta az Euroliga döntőjét, a Pro Recco és a Dubrovnik, amelyet meg tudtunk szorongatni a nyolcaddöntőben. Ebből kifolyólag talán mi is Európa élvonalába tartozó csapatnak érezhetjük magunkat, hiszen kevés kellett ahhoz, hogy bejussunk a legjobb négybe, és talán mi vívjuk a döntőt Milánóban. 

- A vlv.hu-n is látni fotókat arról, hogy hogyan ünnepeltétek meg a bajnoki aranyat. 

- Aznap este buliztunk, de nagyon fáradt volt a társaság, így a csapat egyik fele el is ment aludni. Mivel az nem volt igazi ünneplés, később bepótoltuk egy másik bulival. Nálam kezdődött, és tőlem mentünk tovább egy szórakozóhelyre. Csak aztán reggel, amikor hazaértem, ért némi kellemetlen meglepetés, amikor a fürdőszobában majdnem ráléptem egy meztelen csigára. Kiderült, hogy az egyik kedves csapattársam csempészte be a lakásba. Igaz, ő a hálószobába tette be, de a csiga reggelre eljutott a fürdőszobáig. 

- A bajnokság befejezése után megkezdődtek az új évadot érintő átigazolások. Mit szólsz a Vasason belüli változásokhoz? 

- A Vasas egy olyan baráti, családias hangulatú csapat, amely harmadik éve van együtt, és mostanra ért össze. Bíztam abban, hogy együtt marad a társaság, és akkor még komolyabb terveink lehetnek jövőre. Ezért örültem nagyon annak, hogy Varga Dani a Vasas mellett döntött, és sajnáltam, hogy Hosnyánszky Norbi elmegy. A hozzánk érkező Katonás Gergő hasznos játékos lesz, mert centerben, bekként és a szélen is tud játszani. 

- Eddig is számolni kellett az Egerrel, de az új átigazolásokkal jövőre még erősebb csapat lesz. 

- Igen, úgy tűnik, hogy jobban kiegyenlítődnek az erőviszonyok az első négy csapat között. Ennek ellenére én még mindig magunkban bízom a legjobban, az előbb említett összeszokottság okán. 

- Bajnokság, világbajnokság, Euroliga, rájátszás, Világliga. Hosszú menetet jelenthetett ez számodra is. 

- Valóban elfáradtam a bajnokság végére, ami abban is látszódott, hogy a döntő utolsó két meccsén nem tudtam olyan jól védeni, mint előtte, de Világliga elött kaptunk egy hét pihenőt, úgy érzem az elég volt. 

- Milyen benyomásaid voltak a Világligáról? 

- Hihetetlenül jó hangulatú torna volt. Én még soha nem játszottam ekkora hazai közönség előtt. Amíg nem voltam válogatott játékos, nézőként is nagyon élveztem az Unicum Kupák hangulatát, de belülről egészen más. Fantasztikus érzés volt négyezer ember előtt elsétálni, és a medencében nem csak magunkért, hanem a közönségért és a közönségnek játszani. 

- Portugalete? 

- Nem tartok az ottani Világliga-selejtezőtől, mert az Unicum Kupa végére összeért a csapatunk. Lehet, hogy elő fog fordulni gyengébb teljesítmény egy-egy meccsen, de az Unicum Kupa, s különösen az utolsó mérkőzések után úgy érzem, hogy kint is jók leszünk. 

Veress Kata